Hogyan kezdtem csajozni?


Megközelítőleg 24-25 éves lehettem.



Visszagondolván ezekre a négy-öt évvel ezelőtti időkre igazándiból kicsit csalódott vagyok.


Hogy miért is?


Mert úgy érzem későn nőtt be a fejem lágya és sokkal többre vihettem volna, ha ugyan ez az aha pillanat nem 24 évesen hanem 18 évesen történik meg velem.


Bár sokan mondhatnánk hogy a 24 és a 18 éves kor között nincs túl nagy különbség, amiben van is valamiféle igazság, de az évek akkor is évek.


A lényeg az tehát, hogy Japánban voltam cserediák és 24 éves koromban jutottam ki a szigetországba azzal a céllal hogy ösztöndíjat kapjak és szétbulizzam az agyamat.


Ezt megelőzően már voltam az országban, beleszerettem a kultúrába a nyelvbe és a csajokba.


Közép Japánban telepedtem le. És megtanultam a nyelvet.


Ōszakától nem messze.


Már ezt megelőzően tudtam, hogy ha pénzed van, Japánban a szórakoztatásból egyszerűen nem lehet kifogyni.


Hétfőtől hétfőig tartanak a bulik. A kocsmák, a diszkók, a sztriptízbárok, a kuplerájok, a kiverős masszázsok, a kínai kurvák a fülöpszigeteki csajok a thai tranyók, a nuru-nuru masszázs és a szexuális kellékek korlátlan tárháza mint egy feketelyuk úgy szippantja be a férfiak kemény munkával megkeresett pénzét.


Az első egy évem tehát céljaim, vagyis álmaim megvalósításáról szólt.


Ha a pénzem engedte és nem voltam beteg minden este elmentem legalább egy vagy két kocsmába.


Berúgtam ahogy kellett és minimum egy, de volt hogy két diszkót látogattam meg, egy idő utána barátságot kialakított japán férfiakkal is.


Az ívás mellett a cél természetesen a japán lányok felszedés volt, de a végeredmény inkább csak a pénz korlátlan pazarlása lett.


Mivel rettenetesen sokat ittunk a japánokkal, egy idő után nagyon szarul kezdtem magamat érezni.


Másnap harmadnap is teljesen magam alatt voltam és sok időbe telt mire újra buliraképes állapotba tudtam kerülni. A pénzről természetesen inkább ne is beszéljünk.


Egy idő után elkezdtem érezni, hogy valami nincsen rendben.


A hajnalokig tartó bulik nem igazán hozták meg a progresszíven fenntartható boldogságot.


A japánok is igazándiból csak ilyen buli haverok voltak. Együtt próbáltunk meg különböző szintű csajokat felszedni, aminek volt valamiféle gyümölcse is, de igazándiból a hedonista életmód nem nekem való. Erre rájöttem amikor 25 éves lettem.


Megközelítőleg már egy éve éltem Japánban amikor elhatároztam hogy abbahagyom a cigit is meg a piát is. Elkezdtem sportolni, teniszezni járni, konditeremben gyúrtam, ráfeküdtem a tanulásra, pénzt tettem félre és megpróbáltam normalizálni a vakvágányra futott életemet.


Nem is panaszkodnék. Igazándiból egészen jól sikerült és kezdtem visszanyerni önbizalmamat.


A csaj kérdést természetesen nem igazán sikerült megoldani, Tinderezgettem, onnan volt egy-két barátnőm, továbbá futó kalandjaim, de nem éreztem úgy, hogy ez az amiért Japánba jöttem.


Nagyjából ez volt az az időszak amikor elkezdtem napközben is egy kicsit nyitottabb szemmel járni és amikor már elég bátorságom volt, akkor kávézókban valamint McDonald’sben és hasonló japán gyorsétteremekben próbáltam szóba elegyedni, természetesen iszonyatosan szánalmas módon japán csajokkal.


Nem mondanám, hogy túl sok sikerem volt, de igazándiból ezt lehetne nevezni a csajozás rögös útjának első lépésének.


Ez volt az ami hatalmas változást hozott az életembe és ekkor kezdtem el, banális kifejezéssel élve önfejlesztéssel foglalkozni.


Nem igazán próbáltam tudományos alapokra helyezni a dolgot.


Megnéztem egy-két videót a neten, utánaolvastam és igazándiból annyi következtetést vontam le, hogy könyveket kell olvasni.


Ezt a szokást azóta is tartom és megközelítőleg már annyi könyvet olvastam el, hogy alig lehet beférni a lakásomba.


A könyvek csodákat művelnek!


A kocsmákat diszkókat és a többi ilyen bétáknak való könnyű szórakozási lehetőségeket amennyire csak lehetett elkerültem és inkább a normális dolgokkal kezdtem el foglalkozni és ettől személyiségem teljesen kinyílt. Sokkal könnyebben kezdtem el ismerkedni idegen emberekkel.


És ekkor jön a mindenki számára a legnagyobb félelmet jelentő tényező.


Hogyan ismerkedjünk úgy, hogy nem járunk kocsmába lerészegedni illetve szórakozóhelyre?


2020-ban visszatérvén Magyarországra úgy érzem ez az egyik legnagyobb kérdés a magyar férfiak számára…


Japánban megtaláltam a MeetUp-okat, ahol olyan emberek gyűltek össze, akik csak szimplán egymással szeretnének beszélgetni, alkoholfogyasztása nélkül minden héten hétfőn egy kávézóban találkoztunk 10-15-20 emberrel és ott tettünk szert barátokra.


Van aki az azonos nemből, van aki az ellentétes nemből.


Innen már egyébként sikerült egy-két akár normálisnek is nevezhető lányt lefűrészelni, ami igazándiból hatalmas lépés volt a kocsmatöltelékek után.


Két-három éve jártam már ezekre a baráti összejövetelekre, amelyek mindig nagyon jó hangulatban teltek és soha nem volt az a megbánás érzés bennem, ami minden egyes átbulizott éjszaka után kínzott régebben.


A gimnáziumban oroszul tanultam, így az orosz nyelvet is tudom kezelni valamilyen szinten és egy nap megláttam két oroszt abban a kávézóban ahol mindig gyülekezünk.


Ez a két orosz férfi minden szorongás nélkül ment oda a kávézóban különböző számomra teljesen elérhetetlen szépséggel rendelkező japán csajhoz és kérték el tőlük az elérhetőségüket.


Ekkor gondoltam magamban, hogy ők egy kicsit magasabb szinteken mozoghatnak…


És mivel hallottam hogy oroszul beszélnek, hozzájuk szóltam oroszul.


A két srác teljesen ledöbbent azt hitték én is orosz vagyok és természetesen nagyon megörültek nekem.


Mivel én a gyűlésre jöttem csak gyorsan váltottunk egy két szót és kicseréltük az elérhetőségünket.


Hazamentem és az egyik orosz egy fél óra múlva hívott.


Azzal kezdte, hogy vannak-e nálam nők mert akkor átjönne.


Mindez 10 perces beszélgetés után...


Éreztem tehát, hogy embereimre találtam.


Ez volt az a pillanat amikor csajozni kezdtem.


Érthető tehát. Alkohol nélkül, oroszokkal. Japánban.


Ismét hatalmas változás állt az életembe.


Nálam némileg idősebbek voltak. Inkább 30-40 év környékén jártak, de már nagyon sok tapasztalattal rendelkeztek csajozás terén és mint egy mentorként tekintettem rájuk.


Ezek után szinte minden héten kétszer-háromszor találkoztam velük és különböző jó praktikákat osztottunk meg egymással, de inkább ők velem.

© 2020 puamagyar.com - csajozás a világban, pua Magyarország, hogyan csajozzunk, történetek, csajok.